A gyerekeink a legnagyobb kincseink. Gondolom ezzel nem vagyok egyedül, de azzal biztosan, hogy azt gondolom, joggal mondhatom, hogy bár nagyon szeretjük a kislányomat és a kisfiamat is az apjukkal, azért néha az őrületbe tudnak bennünket kergetni, és közel sem úgy, mint bármelyik más gyerek, hiszen válogatott különcségekkel lepnek meg bennünket. Mondják, hogy az ember a saját gyerekén keresztül kapja vissza azt, amit a szüleinek nyújtott gyerekként és kamaszként, és hát akkor nem tudom, nálunk félre csúszott a történet, mert valóban hihetetlen és néha már talán viselhetetlen szituációkkal találjuk szembe magunkat szülőként.
Nem olyan régen például a lányom elment a barátnőjével és a szüleivel egy étterembe, ahonnan haza térve sejtelmes mosoly volt az arcán, azonban akkor még fogalmam sem volt mi történhetett, a barátnője szülei pedig szintén nem mondtak semmit sem az estéről. Persze ez már gyanús volt, de egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy vajon mi történhetett. Aztán pár nappal később a kislányom azt kérte, hogy csináljak neki olyat, mint amit az étteremben evett. Persze fogalma sem volt hogy mi volt az, ezért felhívtam a barátnője anyukáját és megkérdeztem. Mély csend fogadott a telefonban, majd egyszer csak közölte, hogy végülis lehet otthon is csinálni, csak nehéz lesz hozzá anyagot beszerezni. Gondoltam valami tengeri herkentyű lehetett, azonban gyorsan rá kellett jönnöm, hogy amit a kislányom nem mondott el, és nem is emlékezett rá, hiszen nagyjából még fel sem fogja hogy mi volt az, a barátnője szüleit viszont mély döbbenetbe sodorta, hogy a választott étele nem volt más, mint a békacomb.
Hát mondanom sem kell, hogy én se tudtam megszólalni hirtelen, de az anyuka elmondta, hogy a kislányom azt mondta, szoktunk otthon is ilyet csinálni, ezért merték megrendelni neki. Jóízűen el is fogyasztotta. Na és persze itt még nincs vége, mert a férjem a fejébe vette, hogy rendel az oceanfood oldaláról egy adagot, és sült békacomb lesz valamelyik este a menü. Persze amikor elmondtam, hogy csak akkor, ha meg is csinálja, már azonnal alább hagyott a lelkesedése. Mert hát az biztos, hogy én nem fogok békából főzni otthon semmit sem. Azért mindennek van határa. Egyelőre.