A lányom első balesete

Az ember, ha gyerek születik a családba végtelen boldogságot érez. Nem beszélve arról, hogy ha az a pici élet, az a kis csemete az övé. Akkor egy pillanatra megáll a világ, megáll az élet, és máshogy kezd el forogni a föld. Hatalmas szeretet és boldogság övezi ezt az időszakot, és azt kell mondjam, kár, hogy sok szülő ezt bármikor is veszni hagyja. Nagyon nagy kár, hogy nem határozza meg ez az érzésvilág egészen kamasz korig a gyerekek életét a szülők tekintetében. Mert hát mi más lenne a legnagyobb ajándék, amit útnak induláskor adhatunk ezeknek a pici, önálló egyéniségeknek, mint maga a végtelen és megengedő szeretet?

Na persze nem azt mondom, hogy nem kell határokat szabni és nem kell nevelni őket, mert arra is szükségük van, hogy megtanítsuk őket, ebben a világban, amibe belecsöppentek hogyan kell élniük. Maguk miatt és mások miatt egyaránt. Hogy hiába a hiszti, azzal nem lehet elérni semmit, csak kommunikációval és tettekkel, hogy ha csúnyán viselkednek másokkal azzal rossz érzéseket okoz az emberekben.

És hát persze, vannak olyan balesetek is, amikor az ember azt gondolná, hogy fenyítésre, szigorra van szükség, pedig csak egy baleset volt, ekkor pedig meg kell tudni állni a gyerek felé megőrizni a nyugalmunkat és biztosítani arról, hogy nem vagyunk mérgesek és nincs semmi baj, mert balesetek előfordulnak. Most nemrég például az én kislányom látta, hogy keresi az apja a telefonját, és csak oda akarta vinni neki, de út közben szegénykém megbotlott a szőnyegben elesett, és össze is törte a telefont. Ebben az esetben nem gondolnám, hogy bármilyen rossz szó még szükségeltetne a gyereknek, sőt, nagyon sokáig kellett szegényt vigasztalni.

Ahogyan azonban az apja fogta, magához vette és elvitte az iszerelesbe, ahol megtörtént az iphone kijelzőcsere és teljesen tökéletes lett a telefonja, el is tudta magyarázni neki az apja, hogy nincs semmi baj, nem haragszik, van olyan, hogy az ember véletlen összetör valamit, és bizony meg is lehet ezeket a tárgyakat javítani, már jókedvűen és boldogan tértek haza együtt, mind a ketten.